Farkas Iván: Az operaéneklés enciklopédiája

A "Hallgass a zenére" – Az operaéneklés története c. kötet bővített kiadása

Ez a kiadvány az operaéneklésről, énekesekről szól. Az operával kapcsolatban számos aspektusban jelent meg könyv. Többször foglalkoztak már a művek történetével, helyével a komponista életművében, egyedül az énekesekről, az éneklésről készült alig néhány mű, pedig ők az előadás legkiszolgáltatottabb résztvevői. Már kis hibájuk is szembetűnő, akár a produkció bukását is okozhatja. Igaz, sikerük is a legforróbb, legelsöprőbb lehet."

A könyv közel 3000 énekes lexikonszerű feldolgozása a XVII. századtól napjainkig az opera műfajának legfontosabb állomásainak csoportosításában. Az orvosszerző hobbija az énekhang, 40 éve foglalkozik hanglemezek gyűjtésével. A mű természetesen nem törekszik a teljességre, de olyan csemegéket talál meg benne az érdeklődő, amit a lexikonok sem tartalmaznak: a 300 legfontosabb opera a bemutató szereposztásával és 25 oratorikus jellegű mű, névmutató.

„…egyszer azt mondtam, hogy ezeket az embereket tulajdonképpen egy gégerendellenesség tette ilyen naggyá. Ez ugyan tapintatlanság, de való igaz: sok énekest nagy művésznek tartunk egyszerűen azért, mert a hangszalagjai nem olyanok, mint a mieink. De ez azt is jelenti, hogy a megélhetésük ettől a két kis száltól függ – csak természetes, hogy idegesek. Amíg a színpadon vannak, az életükért küzdenek.”

Sir Rudolf Bing: Ötezer este a Metropolitanben, 1972. Halász Kata fordítása

„Nagy mellkas, nagy száj, 90% memória, 10% intelligencia, sok kemény munka és mindenek felett valami a szívben.”

Enrico Caruso válasza arra a kérdésre, hogy mi a nagy énekesek titka?

„A művészet az egyetlen védelem a halál ellen.”

Arthur Ledermann